Új szerelem

Na jó, azért nem szó szerint, és a címmel ellentétben nem is magánéleti dolgokról lesz szó ( az szépen megy a kiterelt gödörben, kisebb bukkanókkal, de úgy, ahogy kell :) ), ám úgy látszik, bimbódzik egy új románc köztem, és a Path Of Exile nevű vadiúj hack&slash móka között.

ÉN ÉS A H&S
Sokszor írtam már, de kezdésnek ideális a kapcsolatom a Diablo szériával. Az egyik első játék volt az örök kult, Diablo I, amely ezen a pályán indított el, és azóta is megszerettette velem a széria részeit, és magát a műfajt is. Órákig ültem a gép előtt, tárgyakat gyűjtöttem, csontvázakat és zombikat mészároltam halomra, és eldöntöttem, akkor még gyermeteg fejjel, hogy "egyszer én is ilyet csinálok".
És nem csak én döntöttem így, hanem sok más, nálam jóval tehetségesebb, tapasztaltabb és nem utolsó sorban jobb anyagi költségvetéssel rendelkező (mit szépítem, k*rvára gazdagabb) játékstúdió is. Sorra jelentek meg a Diablo klónok, kisebb-nagyobb sikereket elérve, de azért látni köztük olyan gyöngyszemeket is, mint a Titan Quest, vagy épp a Torchlight széria. Epekedve várta a nép a Diablo III részét is, vajon mivel rukkol elő a nagy öreg Blizzard, hogy megőrizze trónját.
A Diablo III kijött, és meg kell mondjam, számomra csalódás lett. Látványos, szép és pörgős, de valahogy nem ezt vártam a Diablotól.

És valószínűleg ugyanígy volt vele a Grinding Gear Games, független, Új-Zélandi fejlesztőcsapat is, mikor megfogalmazódott bennük a Path Of Exile.

NA, MÉG EGY DIABLO KLÓN
Le kell szögezzem, már itt az elején, hogy nem az. Legalábbis nem annyira, mint ahogy tűnik. Első ránézésre én magam is azt hittem, hogy végre itt egy olyan játék, mint a Diablo II, ami még jól is néz ki, rengeteg ötlettel, ugyanazzal a beteges, dark fantasy világgal, amiért én szerettem az előző két részt. Ki merem jelenteni, tévedtem, de ne ijedjen meg senki, ha a Diablo II tetszett, ez is fog, abban biztos vagyok.

LASSÚ VÍZ PARTOT MOS
A játék az ingyenes letöltés után, amelyet a srácok hivatalos oldaláról megtehettek épp úgy indul, mint a többi jól megszokott hack&slash. Kiválasztjuk a számunkra szimpatikus karaktert, amelyekből összesen hat darab áll rendelkezésünkre. Igen szép és változatos a felhozatal, jó magam egy Witch boldog tulaja vagyok.
Karakterek testreszabására ugyan nincs lehetőség, de ez a legkisebb baj, hiszen a megszerezhető felszerelések annyiféleképp mutatnak majd karakterünkön, hogy bőven megteszi változatosságnak. A karakterek arcát pedig úgysem nagyon nézegetjük :)

Miután elindítottuk a karaktert, egy tengerparton ébred, hullámok mossák lába szélét, sirályok repkednek felettünk. Egészen idilli a környezet egészen addig, amíg a mellettünk lévő hulla öntudatra nem ébred és nekünk nem esik. Megnyugtatlak, ezután csak rosszabb lesz.

Az irányítás a Diabloból ismert egerentyűt amerre viszem, arra mozgok, kattintással támadok, jobb klikkel varázsolok stb.

A világ, amely itt a Wraeclast nevet viseli, mintha csak a Diablo I és Diablo II világképét gyúrta volna össze. Komor, sötét és nyomasztó, de mindemellett van benne valami groteszk szépség. Hangulatos egy hajóroncs környékén darabolni a fertőzött túlélőket, vagy épp a tábortűz körül "grillező" zombikat néhány villámcsapással szintén megpörkölni.

Az inventory szintén a Diablo II-t idézi, nagyon hasonló elrendezéssel, kivitelezéssel, így már elsőre is ismerősnek fog hatni. A hasonlóságok itt szerintem ki is merültek, ugyanis a srácok annyiféle saját ötlettel dobták fel a játékukat, hogy az ugyan nyújtja a Diabloban megszeretett élményt, de azt ha lehet, még fokozza is. Ezek a változtatások elsőre kissé furcsák lesznek ugyan, de higgyétek el, vétek lenne kihagyni, és nagyon hamar belerázkódik az ember, miután megértette, mi hogyan működik.

MÁS MEDERBEN
Mint említettem, akad jó néhány saját ötlet. Az első, ami rögtön szembetűnő volt, és azok, akik ellátogatnak a pathofexile.com oldalra szintén láthatták, a képességfa volt. Eszméletlen mennyiségű képesség és szerteágazó felépítés, melyet utoljára a Final Fantasy X-ben láttam.Valójában ezek csak a passzív képességek. Szintlépéskor 1-1 pontot kapunk és mi dönthetjük el, melyik ágon szeretnénk fejlődni. Természetesen lehet egy kicsit ebből, egy kicsit abból, de sok értelme nincs, hiszen az ágak egymásra épülnek. Döntenünk kell, hogy inkább tűz vagy villám varázslatot szeretnénk-e, aztán hogy az inkább gyorsabban varázsolható legyen, vagy inkább nagyobb eséllyel sebezzen kritikusat, és így tovább. Elsőre bonyolltnak tűnik, de nagyon hamar kiismerheti magát rajt bárki.

Miután már harcoltunk egy keveset, az ellenfelekből potyogó tárgyakat felszedve el is kéne adni, hogy némi pénzhez, majd abból esetleg jobb fegyverekhez, páncélokhoz jussunk. És itt jön az újabb bökkenő. A játékban pénznek nevezett valuta nincs. Az NPC-k ajánlatot tesznek nekünk egy-egy terméküket felajánlva az általunk eladottért cserébe. Egy szépen kidolgozott cserekereskedelem rendszer éldegél a játékban, amelyek feleslegessé teszik a pénz meglétét. Furcsán hangzik, és még furcsább, mikor egy kezdő mellvértért csak egy darab papírt kapunk, amelyből ötöt összegyűjtve egy felismerő tekercset alkothatunk, de működik. A mellvért tényleg nem ér többet ennél, hiszen olyan sűrűn dobálják, hogy az az 5-5 darab nagyon hamar összejön. A felismerő tekercseket használva pedig azonosíthatunk mágikus tárgyakat, melyeket elcserélve aztán még jobb termékeket kapunk. Ha valaki esetleg játszott már a Divine Divinity nevű játékkal, abban volt hasonló, igaz ott a pénz meglétével pontosan ki lehetett egyensúlyozni. Itt mi döntjük el, nekünk megéri-e.

Természetesen az ellenfelek sebeznek is, nem is kicsiket, így szükségünk lesz gyógyitalokra. A srácok ezt is megbabrálták picit, hiszen az élet- és mana visszatöltő italokat nem csak darabszámra vehetjük meg, hanem egy üvegben lévő italt nem hörpintünk le egyszerre. Kissé bonyolultnak hangzik,de egyszerűbben megfogalmazva, ha megveszünk egy kis üveg HP potit, akkor abból 3* ihatunk, ha egy közepeset, akkor abból mondjuk 5* és így tovább. Valamint ezek az üvegcsék vissza is töltődnek, ha ellenfeleket ölünk, így nem kell 30-40 darabot magunkkal vinni, az övön található öt alap hely bőven elég lesz erre a célra, hiszen ha többet szeretnénk, nagyobb üvegcsét veszünk, ami ugyanannyi helyet foglal, de többször használhatjuk. Furcsa rendszer,de működik, hiszen a játékmenet így pörgősebb, izgalmasabb, hiszen ha elfogy a nafta, nem feltétlen kell visszafutni a városba hogy újabb üveget vegyünk, csupán ölünk némi ellent, és visszatöltődik.
Olyan, mintha pl a God Of Warban található élet és manavisszatöltő gömböket nem közvetlen hozzánk, hanem egy üvegcsébe töltené, és mi magunk döntjük el, hogy azt mikor szeretnénk használni.

A legérdekesebb pont azonban a Path Of Exile aktív képességeinek rendszere. A megszokott szerepjátékokban az aktív képességek is egy fa rendszerben helyezkednek el, melyekre pontokat tehetünk, így döntve el, mit is szeretnénk használni. A srácok valami egészen más megoldást választottak. Ne vegye el senki kedvét, hogy más, ez is működik és nagyon hamar kitanulható. A képességek drágakövekben kaptak helyet, amelyet néha ellenfelektől is üthetünk, vagy küldetések végrehajtásáért kapunk. Ezeket a drágaköveket aztán az eszközökön látható foglalatokba illesztve sajátíthatjuk el a képességet. Kék drágakő kék foglalatba, zöld a zöldbe, és így tovább. Elsőre kissé furcsának hat, de ezeket szabadon variálhatjuk, és így akár szintlépések közt is cserélhetjük képességeinket, már amennyiben rendelkezünk olyan kővel, amit érdemesebb lenne használni egy adott ellenfél ellen.
Itt még nincs vége. Ezek a drágakövek kombinálhatók, így például egy tűzlabda és egy multishot egy azon tárgyban azt eredményezi, hogy egyszerre több tűzlabdát indíthatunk. De akár a tűzlabda mellé tehetünk lánc gemet is, ekkor az egyetlen kilőtt tűzlabdánk átterjed másik ellenfelekre, őket is sebezve.

Lényegében tehát tanulsz aktív képességeket, csupán nem kell őket egymásra építened, hiszen egy-egy tárgy cseréjével máris új képességet használhatsz. A drágakövek természetesen különböző erősségűek, így akár területre ható képességeket, védőaurákat, vagy egy-egy ellenfélre ható erősebb támadást is tartalmazhatnak.
Szoros összhangban működik a passzív képesség fával, hiszen igyekezzünk olyan köveket használni, amelyekre a képességpontot elköltöttük.
Ha pl. a passzív fán elmentünk a villám varázslat felé, akkor egy választási lehetőség alkalmával ne tűz alapú követ helyezzünk a fegyverbe, mert az hú de fasza és jobban sebez, hanem válasszuk a villámot, hiszen passzív képességei révén karakterünk azzal sokkal hatékonyabban fog tudni támadni.

SODOR AZ ÁR
Sok a változtatás, és az egyedi ötlet, ami egyúttal furcsa is, de kiemeli a Path Of Exile-t a Diablo klónok közül olyannyira, hogy nem is igazán nevezhető Diablo klónnak. Biztos vagyok benn, hogy a srácok nagyon tapasztaltak, hiszen ennyi egyedi ötlet ritkán sül el jól, de ebben a játékban olyan elegyet alkotnak, amely valami teljesen más, mégis annyira ismerős játékmenetet tár elénk. Ne rémisszen meg senkit, hogy ez új, nagyon jól működik és nagyon könnyen bele lehet rázkódni. A játék hihetetlenül addiktív és hangulatos, így bátran tegyen vele egy próbát az, aki szereti a Diablo féle játékokat. Több, mint egy sima hack&slash, de nem annyira bonyolult, hogy az rettentő legyen. Ingyenesen kipróbálható, nyilt béta mindössze négy nap múlva, úgyhogy türelem. Bimbódzó románc, amely kiteljesedni látszik, de ez az a fajta kapcsolat, amelyben szívesen osztozom mással is.